Töténelem

A ház Selmecbányán a mûemlékvédelmi övezetben lévõ Starozámocká u. 3 szám alatt található. A róla szóló, összegyûjtött adatok kivonata a Állami levéltár Selmecbányai levéltári alapjából, történelmi mûvekbõl és a Selmecbányai Kataszterigazgatóság anyagaiból származik. Kronológiai sorrendben került feldolgozásra 1991-tõl a korábbi idõszakokig, a kivonatot a Városi Földkönyv és Selmecbánya látképeinek fénymásolatai egészítik ki. 1990-1991-ben Selmecbányán az utcanév változtatások, házszám módosítások idején a ház a Starozámocká /:Öregvár:/ utca 3 házszáma és 33 összeírási száma alatt volt jegyezve. 1980-ban az akkori Helyi Nemzeti Bizottság elhatározta az épületek, a városban található házak átszámozását és az utcanév rendszer bevezetését. 1980-ig Selmecbányán csak a fontosabb utcáknak voltak nevei mint például a mostani Kammerhof utca (elõzõleg Vörös Hadsereg). 1980-ig a városban a feudalizmus kori elnevezések rendszerén alapuló neveket használták, amely a város négy negyedre osztásán és az akkroi városrészek külön számozásán alapult (Hodruša, Štefultov, Banky, Horná, Stredná a Dolná Roveò – Fuchsloch). A város negyedekre való tagolása elsõdlegesen az adó- és illetékbehajtás könnyebb áttekinthetõségébõl indult ki, I. Habsburg Ferdinánd uralkodó rendeletei a Mohácsi csata után a negyedeket áttranszformálták a törökök elleni védõövezeti rendszerré, amelyek a balkáni iszlamizált szlovák törzsek tagjaival (Martalok) Selmecbányát csaknem 150 évig veszélyeztették. A negyed elöljárója a negyedmester alá tartoztak a tizedesek (Zechenter), biztosították az adott negyed védelmét, tûzõrséget állítottak és intézkedéseket foganatosítottak a tûzveszély elkerülésére. A 16. században a városban kétkörös védelmi rendszer keült kiépítésre, amelyeket a külsõ városkapuk (Antal, Frauenberg – Piarista, Béla) és a belsõ (Farkas, Csilinger, Kammerhofer, Felsõ-Roxer) zártak le. A Starozámocká /:Öregvár:/ utca 3 szám alatt található ház a Felsõ-Roxer kapu (a volt Evangélikus líceum épülete és szemben a jelenlegi lakóház – a volt ún. Oberaigner ház között) és úgyszitnén a védõbástya közelében (az Új útnak a volt Központi diákotthon közelében való torkolata) volt. A Starozámocká /:Öregvár:/ utca 3 alatt álló ház közelében haladt végig az Öreg vártól mint a városkapitány irányította városvédõ központtól haladó erõdítés. A negyedek rendszere, fõleg az épületek számozása egynéhányszor módosult, fõleg II. József császár korában (1780-1790) és az 1940-1991-es években. 1980-ig lényegében minden selmecbányai háznak az adott negyedhez tartozó mivoltát jelölõ házszáma volt.

A ház tulajdonosai közé tartozott az elõzõ idõszakokban pl. a Pamiatkostav n.p. és š.p. /:Mûemléképítõ n.v. és á.v.:/, azután a Star a.s., Žilina /:Star rt., Zsolna:/. 1980-ig a ház a második negyedbe volt besorolva 188-as házszámmal (jelölve 188/II.). Az Öreg vár felé vezetõ utca részére, ahol a ház is áll a 20-40-es években a történelmi dokumentumok szerint a Lövész utca név honosodott meg fõleg a Városi lõtér felé vezetõ út miatt, jelenleg már nem létezik, a mostani Starozámocká utca fölött épült házak tûzvészekor tönkrement.
1948 május 31-én a házat, udvart, kertet (telekkönyvi betétszám 231, parcellaszám 1043 és 1044) Vén Károly és felesége Erzsébet született Melchyori vette meg Lupták Lászlótól és feleségétõl szül. Szabó Iréntõl. Az eladásra és megvételre kerülõ ingatlanok megegyezett ára (öreg pénzben) 320 000 Kè /:csehszlovák korona:/ volt. Vén Károly az államosításig és a kisipar megszüntetéséig az ismert selmecbányai ruhaszalon tulajdonosa, a sport és sakk propagálója volt. Fiai az úszásban, vizilabdában és kosárlabdában jeleskedtek. A Lupták házaspár a házat adásvétellel szerezte, az 1941.6.9-én kelt adásvételi szerzõdés szerint Lupták László és felesége Irén a Bánik (Bányik-ként is jegyezve) család tagjaitól vették meg 65 000 Kè-ért. A ház a Bányik család tulajdonában az 1871-1941 közti idõszakban volt. 1940/41-ben az akkori Városi Hivatal végrehajtotta Selmecbánya területén a negyedek, épületek és házak átszámozását. Az eredetileg 17/II szám alatti ház új 188/II. számot kapott, esetében csak a házszám változott a negyed nélkül. A házat, udvart és kertet 1871-ben az eredeti tulajdonostól, Murgaè Albin-tól Bányik Júlia szerezte meg. Utána részekben Bányik Lajos, János és István örököltek. 1878-ban Bányik Lajos feleségével szül. Pomekáè Katalinnal kifizették János és István örökrészét fejenként 2.000 forinttal, amivel a ház tulajdonosává vált. 1922-ben feltehetõleg Lajos halála után annak részét (1/2) felesége és a gyermekek, Etel, Irén, Jolán és Katalin örökölték meg. Irén 1930-ban és az anya Katalin 1940-ben bekövetkezett halála után a gyermekek és testvérek Etel, Jolán és Katalin a házat 1941-ben a már említett Lupták házaspárnak adták el.

Az 1866-tól 1871-ig terjedõ idõszakban a házat Murgaè Albin birtokolta, aki azt Fiala József örököseitõl vette meg. 1860-ban meghalt a már megözvegyült Fiala szül. Schneider Anna, Fiala József feltehetõleg már korábban elhunyt. A házat illetve annak részeit Komjáthy Gusztáv, Soller Rózsa, Faller terézia, Meller Berta és Hermina, Fiala József (feltehetõleg a fiú) birtokolták. Nevezett egyének rokoni viszonyait nem sikerült világossá tenni, mert az anyakönyvi okiratok a Besztercebányai Állami levéltárban taláhatóak. Ezek segítségével említett a kapcsolatokat világossá lehetne tenni. Fiala József a bányászatirányítás jelentõs személyisége volt, a róla szóló közelebbi életrajzi adatok felkutatása az anyakönyvi okiratokban való kutatás problémáját jelenti. A Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia Bányászat karán végzett. A fellelhetõ levéltári anyagokban és irodalomban bizonyított intézõként való mûködése Szigeten (Máramaros megye, Románia). 1840-tõl a 17/II. házszámú, akkor 317-ként jelölt ház után házadót fizetett, ami azt jelentette hogy a ház a tulajdonában volt. Selmecbányán vezetõ tisztségekben mûködött, császári-királyi bányafelügyelõ címet ért el. Fiala József a házat Dvihally Ferenctõl vette, valószínûleg 1840-ben, mert 1839-ben még igazolt Szigeten való mûködése. Dvihally Ferenc a városi fõkönyvelõ tisztséget és választott közösség tagjának tisztségét látta el (az ún. Városi külsõ tanács). Mint háztulajdonost elõször 1809-ben említik, elõtte tulajdonosként Himmelroich Tiburcius birtokolta a házat, aki selmecbányai polgári családból származott.

A fellelhetõ történelmi forrásokból, fõleg hiányosságuk és az elhelyezésük miatt az Öregvárban a 1898.2.13-án történ tûzeset következményekénti károsodásuk miatt nem lehet megállapítani pontosabban azt az idõszakot amikor Himmelroich Tiburcius a házat megszerezte. Már 1809 elõtt birtokolta a házat és elõször mint tulajdonost 1783-ban említik, amikoris szeptember 18-án Ehn Anna Zsuzsanna eladta Himmelroich Tiburcius mellett lévõ házát Pöck Andrásnak. Nem kizárt, hogy Himmelroich Tiburcius már 1783 elõtt is birtokolta a házat. Gazdag selmeci családból származott, apja Himmelroich Fülöp Jakab kereskedõ volt. Az 1751-1752-es években Selmecbánya magisztrátusa elvégezte minden ingatlan összeírását a városban és a városrészekben. Az összeírás keretében minden ingatlant sorszámmal látott el, leírta, lemérte a beépített területet, a mezõgazdasági földeknél meghatározta bonitásukat és elkészítette az épületek sematikus alaprajzi vázlatait. Ez az összeírás jellegénél fogva földkönyvnek is tekinthetõ. Az összeírást nem negyedenként és azon belül számonként végezték, ami nehezíti az egyes házak azonosítását. Az alaptól, mégpedig a Kammerhof helyétõl jelenleg a Szlovák bányamúzeum helyétõl haladtak. A földkönyvben a 269-es sorszám alatt került azonosításra a Starozámocká 3 szám alatt álló ház. 1751-ben, az összeírás idején Spiegl Ferenc tulajdonát képezte. Az összeírás elkészítõje jegyzetet fûzött hozzá, miszerint polgári ház volt, Kadna György és Ehn Jakab polgárok házával szomszédos. A Vöröskút úton állt az 1788-ban lerombolt Roxer (Felsõ) kaputól feljebb. Két föld feletti (emelet?) résszel rendelkezett, minden oldalról szabad volt, tehát falaival nem érintkezett közvetlenül a szomszédos házakkal. A ház mögött magas domb volt, a ház vizét csõvezeték biztosította. A háznak 4 szobája, 2 kamrája, 2 konyhája, egy raktárhelyisége, pincéje, ólja és szénaszárítója volt. A beépített terület 69 ½ négyszögölben (1 öl cca 1,89-tõl 2,02m ig terjedt, 1 négyszögöl 2x2m), az udvar 32 ½ négyszögölben, a ház felett részben elkerített kert 213 ½ négyszögölben került megállapításra.

Spiegl Ferdinánd a házat és kertet adásvétellel szerezte, a Selmecbányai Városi Tanács 1742 október 26-i ülésén jóváhagyta az adásvételt. Kupka Zsófia a házat és kertet Spiegl Ferdinándnak fõleg adósságai miatt adta el, és a bejegyzés szerint lehetséges, hogy a felértékelésben megszabott 520 arany összegre fõleg az épület rossz állapota volt hatással. 1743 október 30-án a Városi Tanács ülésén megtárgyalásra került Hausegger Péter János javaslata polgárjog nyújtásáról Spiegl Ferdinándnak. Feltüntették, hogy Selmecbányán született és bányintézõ tisztséget töltött be (Schaffer). Késõbb, 1759-ben Spiegl Ferdinándot már a bányabíró helyettesének tisztségébe nevezték ki. A Bányabíróság az ún. Hellenbach házban székelt a mai Szentháromság téren (a Szlovák Bányamúzeum Földtani részlege és a Geopark székhelye). Spiegl Ferdinánd a házat cca a 18. század 70 éveinek végéig birtokolta. 1779. 10. 29-én a Selmecbányai Magisztrátusnak a Felsõbb Grófi Kamara Hivatalának mint a Bányabíróság felsõbb szervének fogalmazója Belo János, Spiegl Ferdinánd hagyatékának intézõje levelet írt tartozások kiegyenlítésének ügyében.

Az elõzõ tulajdonos Kupka szül. Neidhard Zsófia férje volt Kupka János, aki 1729-ben vagy röviddel ez év elõtt halt meg, mivel 1729-ben már összeírásra került megboldogult Kupka János vagyona. Az összeírás nem maradt fenn, csak a feljegyzés és annak átruházása. Kupka János Kupka György bányaöntõ családjából származott, aki valószínûleg 1694-be halt meg. 1694 július 5-én Zweig János Kristóf bányamester, a Városi Tanács tagjai Kares János, Stephani János György, Pirolt János és Lemoni Henrich György összeírták Kupka György vagyonát. Kupka Györgynek 2 férjezett leánya és két kiskorú fiúgyermeke volt. A házat 360 aranyra értékelték fel. Valószínûleg az örökség osztása folytán késõbb Kupka János szerezte meg a házat. Az 1694-es hír a tulajdonosról, Kupka János apjáról Györgyrõl az utolsó illetve a legöregebb fellelhetõ tudósítás a Starozámocká utcán álló ház tulajdonosáról. A tulajdonosság kérdését közvetve érinthetik a Kupka Augusztin polgárról, kereskedõrõl és kerületmesterrõl szóló adatok, amelyeket a történelmi források a 17. század 60-70-es éveiben, 1665-ben és 1674-ben említenek. Hogy György apja és Kupka János nagyapja volt-e, nem sikerült igazolni, mivel az áttekintés írója nem rendelkezett ezen török veszedelemkori korszak, a habsburgellenes rendi felkelések anyakönyvi okirataival és történelmi forrásaival és ezek nem maradtak fenn a maguk teljességében. A hiányosság állapota így lehetetlenné teszi a ház többi tulajdonosának felkutatását.

Végezetül megállapíthatjuk, hogy a mai Starozámocká 3 szám alatt álló ház a tulajdonosi identifikáció kérdésében a legrégebbi korból Kupka György szémélyéhez kötõdik és közvetlenül Kupka Augusztin személyéhez (XVII. század 60-70-es évei). A történelmi forrásokból egyértelmû, hogy a ház 1743-ban rossz állapotban volt, és feltételezhetjük, hogy azt a következõ tulajdonos, Spiegl Ferdinánd tatarozta és építette át. A történelmi források elméleti kutatása keretében a levéltári alapok és az Állami levéltár Selmecbányai fiókjának gyûjteményében a házról nem lelhetõk fel korabeli tervek, fényképek. A ház egyik legrégibb fellelhetõ ábrázolása egy 1764-bõl származó (fénymásolat a mellékletben) rézkarcon található, amelyet Della Martin Károly József készített. A mai Starozámocká utca a rézkarc látképén a kiemelkedõ domináns, az Öregvár mellett került berajzolásra a Felsõ (Roxer) kapuval lezárt Szentháromság tér akkori torkolatánál.

Cím: Penzión Príjemný oddych, Starozámocká 3, 969 01 Banská Štiavnica
Telefon: +421 45 692 13 01, +421 915 511 258; Email: penzion@prijemnyoddych.sk; Web: www.prijemnyoddych.sk